Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Kánál, villá Uri Geller - hiba a mátrixban. Dévényi István. Heti Válasz, 2008. április 10. Tulajdonképpen zseniális, hogy amihez a TV2 hozzányúl, abból igen nagy valószínûséggel gagyi keletkezik. Adottság ez is, parafenomenális képesség, hiszen a csatorna egy tizenhat országban átütõ sikerrel futó produkciót idehaza néhány hét alatt simán megbuktat. Csak hát erre nagyon nehéz üzleti tervet, stratégiát alapozni, mivel kevesen akadnak, akik azért válnak törzsnézõvé, mert kíváncsiak a következõ bukfencre. Itt van ez a Kiválasztott címû show. Tarolnia kellene. Mert van hozzá egy ország, melynek jókora részén csupán a három nagy tévé nézhetõ, meg volt itt egy Rodolfo, ráadásul a fõhõs, Uri Geller magyar származású, a bûvésztrükkök egyébként is elvarázsolják az embert, már ha. A Kiválasztott mégsem ír médiatörténelmet, mert van egy nagy hibája. Hogy a TV2-nél készül. Már az alapvetés is rossz. Azt mondja: keressük a parafenomén (illetve mostanában már szolidabban: mentalista) Uri Geller utódját. Majd érkezik néhány Neo-imitátor fiatalember, és hol jobb, hol gyengébb illuzionista mutatvánnyal megküzd a mester és a közönség kegyeiért. Na, most akkor hiba van a mátrixban. Mert ha Uri Geller tényleg mentalista, aki a tudomány által még föl nem térképezett erõk használatára képes, akkor nem lehet az utóda egy bûvész. Vagy ha igen, akkor Uri Geller is csupán a hókuszpókusz félistene. Ám nem itt vérzik el a koncepció, mert ettõl még düböröghetne a show-biznisz; a közönség csak szórakozni akar, és ha ügyesen szórakoztatják, még véletlenül sem fog ilyesféle logikai galibákon elmélkedni. A fõ gond, hogy a TV2 stábja ezredszerre sem merte elhagyni a kliséket. Nálunk még mindig az megy, hogy tele kell pakolni celebekkel a stúdiót, és akkor minden jó lesz. Eltanyázott ezen már néhány gigantikus költségvetésû produkció, ám a kudarcok sora sem szegi a kreatívok kedvét. Ha új show készül, már ütik is föl a noteszt "a mi sztárjaink" címszónál. Pedig ha a mutatvány arról szól, hogy a bûvész - klasszikus orosz rulett stílusban - szögbelövõt emel a halántékához, akkor rohadtul nem érdekes, hogy Ulmann Mónika vagy Kovácsné Erzsike húzza meg a ravaszt. A kettõvel ezelõtti adás meg azzal ért véget, hogy jövõ héten aztán mindenki nézze a kiválasztósdit, ugyanis a fõ mentalista legnagyobb honi kritikusa, Bochkor Gábor érkezik a stúdióba. Már látom is a hétfõi Blikk címlapját: Bochkor nagyon durván beszólt Uri Gellernek. Rághatjuk a körmünket. A másik, hogy amit a szerkesztõk elõnynek gondoltak, az a visszájára fordult: tiszteletre méltó, hogy Uri Geller még mindig töri a magyart, de ha a show az én felelõsségem volna, kizárólag angolul engedném megszólalni. Mert amikor drámai pillantással belenéz a kamerába, és bejelenti, hogy "Lágközélébb hájolni fogg kánál, villá, ne hággyá ki!", azon csak röhögni lehet. Márpedig a metafizikus fíling legnagyobb ellensége a nevetés. És ebben semmi misztikus nincs. Dévényi István Kánál, villá. Uri Geller - hiba a mátrixban. Heti Válasz, 2008. április 10.